Társaságban

Vasárnap délután végre sikerült újra találkoznom Zsigmonddal, a 7 hónapos Lídiával pedig most először. Ennek ellenére nem foglalkoztam sokat vele, néha megráztam neki egy-egy csörgőt, de inkább a magam örömére.
Simogatásra, netán puszira sem voltam hajlandó, mint később a kocsiban hazafelé tartva kiderült miért: "Nem tetszett, mert nem beszélt hozzám."
Anya válaszára, hogy még pici, és ilyenkor a babák még nem tudnak beszélni, azt válaszoltam: "Zsigmond sem tudott, ő sem beszélt velem."
Persze, mert Ő meg még most tanulja, és a szavaknál tart. A köztünk lévő 9 hónap az 9 marad, bár magasságra, termetre majdnem egyformák vagyunk.
Sőt! Az érdeklődési körünk is egyezik, a lakást pár percen belül mindenütt autók borították be, Lídia alig tudott köztük lavírozni, és néha a hasa alá is szorult egy-kettő, mert természetesen mászva próbált bennünket követni, megfigyelni.
Legjobban a Lego Duplo kombájn ragadott meg, nem véletlenül. Zsigmond játék-féltős korszakban van, egy ideig szépen vissza is adtam neki a kezemben lévő járgányokat, de egy idő után ráuntam, és kezdtem rá mérgesen nézni... Szó szerint.
A mocijáról viszont nem szálltam le, így neki csak az maradt, hogy engem toljon.

A fordított felállás sem tetszett, a labdák viszont eltérítettek, főleg a kicsi, olyan jól pattogott, hogy el is tűnt egy időre.
Közben Annamari segítségével megszereltünk egy repülőt, e tevékenység is a kedvenceink közé tartozik.


Mindezekkel együtt szépen és jót játszottunk és hagytuk Anyáinkat beszélgetni, jó lenne gyakrabban megismételni, de erre hamarosan még kevesebb esély marad.

De azért távozóban miután elköszöntünk, a lépcsőn lefelé még váratlanul hozzátettem: "Mééég talááálkozuuunk!"