Mesterségem címere...

Közben kialakult, hogy mi is szeretnék lenni nemsokára. Azért nem azt írom, hogy majd ha nagy leszek, mert úgy gondolom, hogy már nagy vagyok, sőt, ezt ki is kérem magamnak, közben pedig nyújtózva mutatom a kezemmel, hogy bizony ennyire.

A jelen állás szerint több hivatásom is lesz: festőművész, focista és traktoros.

A traktorost azt hiszem nem kell sokat magyaráznom, "nemsokára veszek traktort a csigámból (persely), és szántok és vetek búzát".

A képen épp várost építünk, majd rombolok szét a bulldózer-traktorommal, amire rettentő büszke vagyok, még ha nem is John-Deer, mert ugyanis olyat fogok vásárolni.

A focista mesterség egy meccs nézés közben fogalmazódott meg bennem, és ezt mondtam: "Gabi, nemsokára én is ott fogok focizni." (Debrecen - Fiorentina mérkőzés volt),
majd másnap ugyancsak Gabival: "Melyik csapatban fogsz focizni?" A Fiorentinában, és majd eljöhetsz nekem szurkolni, Gabi."

De nem csak elméletben működik a dolog. Imádok kint a rossz idő, a csúszós fű ellenére is focizni. Nemrég a kinti hideg ellenére nem akartam felöltözni, mert a focimezem volt rajtam, és hogy lehetne arra bármit is felhúzni. Olyan hajthatatlan maradtam, hogy Anya csak abban reménykedett, hogy a nagy játékban kellően kimelegszem.
Közben:"Anya, nééézd!", "Góóóól!","Én nyertem!", Én vagyok a győztes/első!"

A festőművész természetesen e foglalatosság közben alakult ki, minden átmenet nélkül vízfestékezés közben közöltem, hogy "festőművész leszek".
Szeretek a szabadban is festeni, lépcsőt, kaput vagy bármit, ami az utamba kerül. Kapok egy rendes ecsetet, a kis vödrömben van a festék (víz), és már megy is a munka.
A hétvégén nagy lelkesen közöltem: "Kifestem az egész házat."
Talán kékre?