Fél éve, hogy nem írtunk csak egyszerűen eltűntünk...
Fél éve, hogy készülünk erre a bejegyzésre, hogy elmondjuk, miért és merre...
Fél éve hiányzik a naplózás, és ezzel együtt a Ti társaságotok, bár olvasni olvastunk...
Fél éve költöztünk el Szegedre, és Anya visszament "dógóba" én pedig Mamiék gondjaira lettem bízva, észrevétlenül...
Fél éve, hogy Apát legtöbbször csak hétvégén látjuk...
Fél évvel lettem öregebb, tapasztaltabb, nagyfijjúsabb, huncutabb, csintalanabb, dacosabb, önállóbb, ügyesebb, beszédesebb... (A többi majd kiderül, és ígérjük nem kell újabb felet várni.)
És fél idős a testvérem Anya pocakjában...
4 megjegyzés:
Húúúú,de jóóó! Nagyon örülünk Nektek! A kistesónak is nagyon!!! Akkor ezek szerint,ha Babszem Jankó...akkor kisÖcséd lesz???? Nagyon várjuk a fejleményeket!Millió puszika Nektek!
Küldtünk egy díjat...visszaérkezésetek örömére ! Kukk be!
Annyira nagyon jó, hogy újra hallunk Rólatok.Nagyon szép a naplótok.
Azok a hírek pedig amikkel jöttetek.....nagyon örülünk a pocakosságodnak.
Remélem tényleg sűrűbben fogunk hallani mindennapjaitokról.
Hiányoztatok már!
Pusz:Kata és Tommy
Pussssz!
Számomra teljesen érthetetlen módon tudok kommentelni....
De elég vacakul vagyok, hogy ezen kezdjek el töprengeni, majd ha meggyógyulunk.
Szóval végre megint itt!!!
Annyira vártunk már! És milyen szépek vagytok, igazi télies, készülődős hangulatban.
Olyan furcsa, tényleg, hogy a Babszem vonalzója is éppen ugyanúgy áll:)
Pajtikám, most aztán piríts rá anyára, hogy körmöljön szorgalmasan, kíváncsiak vagyunk a részletekre is!
Sok-sok puszi: Csanád, Csenge, Babóca, Vali.
Megjegyzés küldése