Az utóbbi hetek az ünnepről, a hangolódásról szóltak egészen Szegedtől Egerig.
Az utóbbi két hétben mindkét karácsonyi vásárban jártam.
Szegeden a Dóm téren, ahol találkoztam Zsigmonddal és Lídiával, és az ikrekkel: Alinával és Blankával. Nem volt megállás. Zsigmondnak többször is megfogtam a kezét, csábítottam a szalma labirintusba, sürgető "gyere már" felkiáltásokkal. Aztán jött magától is a templom előtti lépcsők mellett csúszdázni.
Póniló is tetszett, szerettem volna felülni rá, de annyi minden történt, hogy egy pillanatra nem tudtam megállni, nemhogy megülni!
Majd Alinát próbáltam becsalni a labirintusba, miután ide-oda tekintgettem hol az egyiküket, hol a másikukat nézve. Nincs sok különbség köztük, mégis Alinát szerettem volna, pedig Blanka jött volna.
Egerben pedig a hó és a hóesés volt a csúcs. No és a hatalmas karácsonyfa, aminek ágai alá bebújtam és onnan futottam ki hógolyóval a kezemben nagy kacajokkal és hangos csatakiáltással.
A Dobó téri szoborhoz is felmásztam, és a lejtőn csúszva közöltem, hogy most épp korcsolyázom. Hát sok különbség nem is volt! Szörnyen élveztem, előtte nap esett le az első hó és mindennél többet ért belegázolni a hóba, hallgatni ahogy a csizmám alatt ropog. Majd jöttek a kemény mínuszok, és a lelkesedésem is csökkenni kezdett, miután egyszer nagyon megfázott a kezem.
A szánkózás persze nem maradhatott ki, Apával sokszor megjártuk a házunk előtti emelkedőt, valamelyik nap pedig csak lecsúsztunk Anyával vásárolni.
De azóta már építettünk hóembert is, és azért egy napig sem ültem a meleg szobában. Pedig ott is volt tennivaló, sütöttünk mézest, szeretem megkenni a tetejüket, olyankor festek, és művész vagyok. Művészien is csinálom! Készült narancsos almalekvár festett üvegekben, és a csomagolásban és a vagdosásban is segédkeztem.
És amikor nem ilyesmikkel voltunk elfoglalva, akkor meglátogattuk az alig 2 hónapos Lottit. Várt egy Mikulás csomag a kandallójukon, de keveset szunyókálva csak akkor tértem magamhoz, mikor Gyuri megmutatta zseblámpával, hogy mászott be a Télapó a kandallón keresztül. Ezt többször ellenőriztem, majd a begyújtásban már éberen segédkeztem és mikor felébredt és megérkezett Lotti, őt is kitüntetett és csodálkozó figyelemmel nézegettem, vizsgálgattam a kezét, és mutattam, hogy az enyém már milyen nagy. Hát van különbség! Finoman, gyengéden megsimogattam és szelíden mosolyogtam közben.
Olyan is volt, mikor fölé repültem és ő csodálkozva figyelte hangos kacajom.
Aggódtam is érte mikor elment az Anyukájával enni, hallottam hogy sír. Gyuri bekukkantott hozzájuk, és mikor visszatért hozzánk megkérdeztem tőle:
"Nincs semmi baj?" És mikor nemleges választ kaptam:
"Akkor jól van!".
Holnap már itt is az ünnep, azt hiszem az idén is nagy kedvenc (pont mint tavaly) Pásztorok, pásztorok sokszor fel fog csendülni...
Kívánunk áldott, meghitt, vidám kacajokban és csillogó szemekben gazdag Karácsonyt mindannyiótoknak!
A Dobó téri szoborhoz is felmásztam, és a lejtőn csúszva közöltem, hogy most épp korcsolyázom. Hát sok különbség nem is volt! Szörnyen élveztem, előtte nap esett le az első hó és mindennél többet ért belegázolni a hóba, hallgatni ahogy a csizmám alatt ropog. Majd jöttek a kemény mínuszok, és a lelkesedésem is csökkenni kezdett, miután egyszer nagyon megfázott a kezem. 
Olyan is volt, mikor fölé repültem és ő csodálkozva figyelte hangos kacajom. 
Hamarosan az ölébe is ültem, de Tóth Bettikével közösen már kicsi volt a helyem, és a földről mellette álldogálva sokkal jobban is láttam, és figyelhettem, hogy mit húz elő a puttonyából. Jó nagy volt neki, és hol nekem, hol Bettikének húzta elő belőle a különböző meglepetéseket.
