Első napom

A "KÉT NAGY ZSIVÁNY"-avagy születésem igaz története

Nénik és Bácsik!
Engedjétek meg, hogy ezúton osszam meg veletek születésem csodálatos történetét!
"Sümegi Boldizsár Máté" :)

Az egész napunk úgy indult mint mostanság minden hétfő. Szüleim elvitték Botondot oviba, a kissé nehezen/mondhatnám sírva/ vált el tőlük. Ezután kis kitérővel/mamit felvettük, ő a nyugdíjintézet kirendeltségébe ment/ a Gyöngyösi Bugát Pál kórházba indultunk, ahol szépen mozogtam az NST-n, és Anya jól elbeszélgetett a gépet kezelő hölggyel, aki felhívta figyelmét, hogy bárki lesz a doktor bácsi mondja meg neki, hogy ha lehet pénteken is kellene egy vizsgálat a Húsvéti ünnepek miatt. Anya ezt Papp doktor Úrral közölte is, aki úgy döntött, hogy akkor inkább csütörtökön felvesz az osztályra bennünket. Apa amíg a doktor úrra vártunk a napokat sorolta, és várta a reakciót, melyikre rúgok egyet kettőt :).Eközben Anya már érzett kellemetlen szúró fájdalmat,de túl sok jelentőséget nem tulajdonított neki.

Innentől Anya egész úton hazafelé azon sápítozott, hogy még ma vagy holnap meg kellene szülni, mert Ő a húsvétot nem akarja kórházban tölteni /biztos mert nagyon várja a locsolókat/.

Ezután elmentünk Botiért az oviba, majd Apa dógóba, /Botond csak sírva engedte el, és többször felhívta a figyelmét, hogy vigyázzon az úton/ a többiek az ágyba.
Apa épp a nyomtatótól jött vissza, amikor 15:44-kor csörgött a telefonja, és Anya közölte, hogy elfolyt a magzatvíz. Innentől felgyorsultak az események, Apa telefonált maminak, hogy jöjjön Botondra vigyázni, de mami mint Viktortól megtudta a szőlőben volt...Tehát irány a szőlő majd onnan haza, ahol Anya és én már készen álltunk.
Apának és Opelnek köszönhetően 1/2 5-re már Gyöngyösön voltunk, ahol közölték, hogy Apa ki, Anya és Én maradunk, és szépen nyugodtan felvesszük az adatokat.
Miután Anyával végeztünk, Apával újfent közölték, hogy a vajúdóba nem mehet be, tehát kinn szobrozott a folyosón sétálgatott, ugyanolyan ólomlábakon járt mint a másodpercek. Apa néha rápillantott régi szerelmére is, hiszen a lemenő nap különleges fénye a Mátra nyúlványain gyönyörűen mutatott a társalgó panoráma üvegén, de 5 másodpercnél tovább nem tudott rá nézni, mert bizony ekkorra már a szülőszobák ajtaja felé fordult.
A doktor bácsival http://www.bugatpal.hu/Orvos.aspx?Azonosito=142 Apa csak 7 órakor tudott beszélni, aki egy poénnal indított Apa azon kérdésére, hogy mit tud Anyáról, miszerint, azt, hogy a maga felesége...de ezen kívül azért azt is elmondta, hogy jól vagyunk, és még egy órát vár, mert a fájások, és a méhösszehúzódások a tüdőm fejlődésének jót tesznek, és közben hátha én is tovább nyomom a fejem a szülőcsatornában.
8-kor Apa bejutott Anyához/persze 7kor rögtön hívta a két mamit, hogy tudjanak rólunk/, aki Botonddal kapcsolatban elmondta, hogy mit kellene tenni, és elmondta, hogy kapott beöntést. Pont ekkor jött a Doktor bácsi, aki rövid vizsgálat után közölte az akkor már az előtérben sétálgató Apával, hogy most már nincs mire várni.
Ekkor Apát váratlanul beengedték, és kezébe nyomtak egy műtős ruhát, hogy öltözzön be/igaz rögtön két felsőt, így aztán alsó nem jutott neki, csak másodszorra. Azért bejutott hozzánk, miközben minket már a műtét előtti előkészítésnek vetettek alá. Jött az aneszteziológus doktor bácsi egy doktor nénivel, és már toltak is be bennünket a műtőbe. Ezek után Apa előtt bezáródtak az ajtók, de az ügyeletes nővérke /akinek ezúton is megköszöni/ gyorsan elmondta, hogy először Engem hoznak ki, és gyorsan megnézhet, mert sietni kell még velem a gyermekorvos elé, de ezek után Velem tölthet néhány percet.
Így is lett.
20:50 perckor, egy Tarzant megszégyenítő ordítással születtem erre a világra, és még legalább 5 percig tartott mikorra elviharzottam az újszülöttes ápolónéni kezében Apa mellett.
Anyát még nem hozták, de Apának szóltak, hogy megnézhet pár perc múlva. Miután odajött hozzám egy kicsit úgy tettem mint aki megnyugszik, ásítottam is neki egy nagyot, majd nyújtottam a kezem, hogy pacsit adjon az öreg csóka :) , Apa mindeközben nem győzött betelni "NAGYSÁGOMMAL". Ezután meg is mutattam neki két földet rázó rúgásommal, hogy mekkora is vagyok, ami azért közben kiderült, hogy súlyom 4050 gramm, míg magasságom 58 centiméter.
Néhány perc kettesben töltött - remélem mindkettőnk számára ;) felejthetetlen - perc után szóltak, hogy Anyát tolják ki a műtőből, erre Apa elviharzott Anya irányába Engem egyedül hagyva, azonban az újszülött osztály nővéreinek gondoskodó kezeiben mégis biztonságban érezhettem magam.

Apa ezután Anyához ment, és megmutatta a Rólam készült fényképeket, amit most veletek is megosztok. Ennyit kutyafuttában a két nagy zsiványról, akik összebeszéltek, hogy itthon töltsék a húsvétot, és Én még a méretemmel is kiérdemeltem Apa szerint ezt a jelzőt.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek aki szorított értünk, hiszen nagyon fontos volt, hogy Anyával érezzük azt a szeretetet, ami minket körülölelt.

Belül a 10 napon

És csak Pocimanó tudja, hogy mennyi van még vissza... Csak sejteti egyenlőre, főleg éjszakánként. De még egyszer sem kellett elindulni.

Oly sok minden történt az utóbbi hetekben! A nagy készülődés, vasalás, mosás, rendezkedés, pakolás, takarítás közepette nagyon kedves, és várt vendégeink voltak.
A hosszú hétvégére eljött hozzánk Tata Szegedről, finom kóstolókat hozott és Anna Petiből az Óvodás leszek c. részt. Vajon miért is?
Az ünnep hétfőjére pedig Sáráékat vártuk, akit végre sikerült felköszönteni a 6. születésnapján. Anya készítette a tortát, ami nagy sikert aratott, finom joghurtos fekete erdős volt. Ebéd előtt még egy kis játszira is futotta, még a szél sem tudott hazarepíteni bennünket. A csőcsúszda volt a sláger, de Sára segítségével majdnem felültem a nagyok hintájára is, pont mint Júlia. Neki legjobban a hintalovam tetszett.
Ádámmal nagyot huncutkodtunk, pakoltunk, horgásztunk, olvastunk és néztünk egy kis mesét is.
Igazi boldogság volt!

Ennyi vendég és mindenkit annyira szeretek! Olyannyira, hogy megsírattam Tatát, miután elvitte a vonat. Aztán napokig vártam Gabira is, Mamira is a kis kakasommal együtt.

A múlt héten nagy esemény történt, talán az eddigi legnagyobb. Óvodás lettem.
Első nap ott volt végig velem Anya, de csak addig és annyira kellett, amíg valami érdekes dolgot elújságoltam neki, vagy épp engedélyt kértem tőle, de mondta, hogy az már Óvónénitől kell. Játszottam, felfedeztem, pakoltam és virágos rétet festettem és ragasztottam. A csajok pedig finomat főztek nekem, miután megmutatta nekik Anya, hogy az Ő pocakja már mekkorára nőtt a sok finomságtól.
Az udvaron pedig nagyot futottam a labda után, átmentem sokszor a láncos hídon és másztam a traktor kerekeken. Másnap már csak fél órát maradt Anya, simán elengedtem, hogy elhozza a reggel otthon hagyott kutyusom. De előtte még játszott velünk sorompósat az asztalon, egyre többen csatlakoztak hozzánk az autóikkal.
Harmadnap már csak bekísért, megint nagyot játszottam. Főleg Bendivel, akit már régóta ismerek a játszótérről.


Hétfőn együtt vittek Apával, akinek megmutattam milyen is az én ovim. A halacskákat, a nyuszikat, a veteményeket, a traktor kerekeket az udvaron, az öltözőben a helyem és a jelem a házikót, a mosdókat és a Katica csoportszobánkat. Már ott reggeliztem és ebédeltem, és jöttek is utána értem.
Kedden elkeseredtem valamiért, de lehet, hogy már a betegség bújkált bennem, mert csak az udvaron vigasztalódtam meg igazán. Éjszaka lett egy kis hőemelkedésem, és többször felébredtem, mert köhögtem. Semmi komoly azt mondta a doktornéni, így két nap gyógyulgatás után ma nem akartam menni. Volt nagy sírás is, de Anya miután nagyon nehéz szívvel otthagyott, felhívta bő fél óra után Anita óvónénit, aki elújságolta neki, hogy jóízűen reggeliztem, és most rajzolok. Húúúúúú....

Kistesó nagyot mocorgott tegnap este Anya pocakjában, de utána nagyot durmoltak. Bár egyre jobban feszülnek a lenti izmok és csontok, éjszakánként pedig jósló fájások is vannak, tegnap az mondta a Védőnéni, hogy a placenta alapján még maradhat egy ideig. Még mindig csak első fokon érett, és egyéb jel sincs még.
Megvolt már 4. NST, a 38. heti labor és UH. A vérkép olyan jó, mint még soha. A vas is újra szinten van.
Kistesó pedig még mindig nagyobb 4 nappal a koránál, 3300-3400 grammra becsültél múlt hét hétfőn. Azóta pedig csak nő, már nagyon érződik a súlya. A pocis képeken is látszik, bár egyik sem a héten készült. Úgyhogy...


A fejecskéje körfogata is majdnem akkora volt az UH szerint, mint az enyém, mikor megszülettem. Csak 1,1 cm-rel mérték kevesebbnek.
Ez már végképp a célegyenes, és Anya és Apa is tele van várakozással, és ha nem is ugrásra, de szülésre készek.
Legyen bárhogy is, csak egy a lényeg: mindenkivel minden rendben legyen.
És gyorsan együtt legyen a család!

A tél utolsó, a tavasz első napján

Elszaladt ez a hónap is... Szinte szó szerint, majdnem észrevétlenül. Pedig oly sok minden történt, és a változások is szemmel láthatók. "Anya! Elég nagy már a pocakod? Mikor születik a Kistesóm?"
A hónap elején még Szegeden voltunk, ahol eldőlt a nagy kérdés is: vajon hol. Az orvos azt mondta, Szegeden az a gyakorlat, hogy az első császár után a második már programozott. Pedig kiderült, hogy maradhatott volna Anya a megszokott dokibácsijánál, de legalább az esélyét szeretné megadni a természetes szülésnek, így Gyöngyös maradt.
Igazán jól teltek napjaim Mamiéknál, sokat autóztam Gabival és olyan sok csajjal találkoztam ráadásul egy nap, ami nem mindennapi.
Kezdtük Annáéknál, akinek az összes játéka és járgánya érdekelt, ennek megfelelően válogattam és pakoltam, amit Panna gyorsan megszokott. Jót és nagy kacajokkal lovacskáztunk és köles golyóztunk együtt, és közösen megtapsoltuk Anna versikéit és dalocskáit. Nagyon ügyes és csupa-csupa mosoly!



Zsigmondéknál Lídia figyelte, ahogy traktorozunk szorgalmasan, főleg, hogy betegség miatt nem is akartunk zavarni, de én azonnal vetkőzni kezdtem, ahogy értünk, csak a csizmám maradt fent.
Az ikrekkel már "csak" egy zenés-táncos estre futotta, az Alma együttes zenéjére riszáltak, de nagyon. Közben szájharmonikával adtam hozzá a ritmust, búcsúzáskor pedig nem győztek tolongani előttem pusziért. Finom öleléseket, bújásokat is kaptam Blankától és Alinától. Hmmm!

Február utolsó napján pedig felautóztunk a Mátrába, a fürdetőkádam fent maradt, és ugye hamarosan szükség lesz rá. Furcsa volt érezni és látni az időjárás változását. Nálunk már nyoma sincs a hónak, odafent 10 centis friss hó fogadott bennünket. Amit jól ki is használtunk pont mint a síelők, akiket a sípálya végéről figyeltünk, bár engem jobban érdekeltek és lenyűgöztek a karbantartó járgányok, és a hóágyú. Kisebb túrára is futotta, a kilátóba felfelé Apa hozta a szánkót, lefelé pedig csak siklottunk vele. Felváltva.

A kilátás még a nagy szelet is feledtette velünk, majdnem. Odafelé én vezettem a csapatot, lefelé menet is.
A verőfényes napsütés és az egyre emelkedő hőmérséklet azért emlékeztetett a közelgő tavaszra. No és hazafelé menet a rohanó, heves vizű és sodrású patakok. Nem győztek Apáék fényképezni és hallgatni a víz robaját, amibe olykor már beleszólt egy-egy madárka is. Nagyon közelről és tüzetesen megvizsgálva kipattanóban vannak az első rügyek is.
Én közben nyugodtan és kellemesen elfáradva szunyókáltam a kocsiban.
Kistesóm pedig betöltötte a 35 hetet Anya pocakjában.

A tavasz első napjára már a 36. hét esett, így az első NST vizsgálat UH-val együtt. Szokás szerint aktívabb volt, mint én anno, így minden rendben ment.
Az UH pedig az eddigi legjobb és legnagyobb és egyben legkülönlegesebb élmény volt. Jól látom én, hogy nagyot nőtt Anya pocakja, és ezzel együtt a Kistesóm is, aki az összes mérete alapján 2800 grammra becsülhető. Egy héttel nagyobb a koránál, és a combija is hosszabb az átlagnál még mindig. A méhlepény sem öregszik még, így lehet, hogy tényleg csak a húsvéti nyuszival érkezik.
A végén átváltott 4D-re, aminek az eredménye itt látható. Mondanom sem kell kire hasonlít...
Anya ott és abban a pillanatban viszont nem tudta magában tartani...