Hol is kezdjem? Oly sok minden történt, jó és rossz is, de szerencsére főként jó... Kezdet és a vég. A gyermekáldáson, a keresztelőn, a lakodalmon át a halálig bezárólag minden.
Azért a nyaralás sem maradhatott ki, bár nem használtunk ki minden lehetőséget...
A legfontosabb esemény és változás főként az életünkben következett be, Anya újbóli munkába állásával. Mivel 220 km-re van az otthonunktól, ez költözést is jelentett egyben. De csak nekem és Anyának, mert Apának is dolgozni kellett közben valahol...
Szóval Szegedre költöztünk, és bölcsi híján Mamiékkal telt el ez a bő fél év. Szerencsére rugalmasan alkalmazkodtunk mindannyian a helyzethez, főleg én, aki a kertes ház előnyeit élvezhettem, és az óvó kezek és tekintetek egész sorát érezhettem magamon. Olyannyira, hogy az első nap óta tudom és értem, hogy Anya "dógóba ment" és "majd nemsokára jön". És Apával is hasonló a helyzet, bár rá többet kell várni hétvégéig.
Néha én is voltam "dógóban", és mindannyiszor hatalmas élmény volt. Igazi túrákra mentem, megvolt hozzá a kellően nagy tér, és a sok-sok felfedezni való újdonság. Legutóbb a WC és az ivókút fogott meg, amiket többször ki is próbáltam. No és nem utolsó sorban remekül lehet szaladgálni a polcok között, és közben fogócskát vagy bújócskát játszani.Egy pillanatra ránéztem a könyvre, amit Anya mutatott és annyit mondtam, hogy "szépek a kutyák", majd uzsgyíííí...
Amíg Anyát vártuk, mocizással ütöttem el az időt az épület előtt.
Megtanultam közben a kerti munka minden csínját-bínját (még saját "kiskapám" is van), hogy az állatoknak is adni kell enni-inni minden nap, hogy szabadon lehet mocizni az udvarban, és homokozni a saját homokozómban.
És még sorolhatnám! Fő, hogy mindig és mindenhol ott kellett lennem, és segítenem, vagy épp egyedül megcsinálnom azt is, ami abszolút nem az én korosztályomnak való. De ez természetes, pláne szerintem!
Sokat tanultam, rengeteget tapasztaltam és még többet próbáltam.
Közben tervben volt a "kistesó", aki nem is váratott sokat magára. Szerencsére!
Igen, biztosan tudjuk, sőt Anya a saját szemével is meggyőződhetett róla a múlt heti genetikai UH-n (bár addig is olyan pontosan érezte, mint velem), hogy öcsikém lesz. Elég csak sírást hallanom valahonnan, rögtön mondom "biztosan kistesó volt".
Véleményem szerint néha lagziban van, néha Apa hasában, néha táncol vagy autózik és biztos vagyok abban is, hogy kér a gumicukimból. Bár csak "félt" (felet) fogok adni neki az enyémből.
És már mondtam olyat is, hogy sokan vannak és sokat is szeretnék.
Igazából azt hiszem még nem tudom mi vár rám...
5 megjegyzés:
Ej-ej, illik így vadulni egy könyvtárban?! Persze, aki helyzeti előnyben van, és biztos nem teszik ki:) Nagyon jó a kép, látszik, hogy fergeteges jó kedvedben voltál!
És micsoda mocid van!
Jaj, szegénykém, csak nem engedik meg anyáék, hogy a kistesó mindjárt az elején azzal kezdje, hogy eleszi előled a gumicukid?! De azért fő az óvatosság, ugye?! És igazi jó testvérke leszel, ha a felét nekiadod! És még mi mindent teszel meg majd érte, amit nem is sejtesz....
Meglátod, nem is olyan sokára már csibészkedni is lehet majd vele, és akkor aztán jaj a könyvtári csendnek:)
Ó, nagyon tetszik a hozzáálásod, kérjél csak sok tesót:)
Hát igen, arany életed volt a Mamiékkal, az biztos! Igazi kis királyságod volt. Szerintem nem is lesz könnyű "hazaengedniük" egy ilyen kedves kis legényt...
Sok-sok puszi a vadóc kobakodra! És a gumicukrot azért csak módjával osztogasd!
További víg napokat: Csanád, Csenge, Babóca, Vali.
Épp most olvastam, hogy te is úgy vagy, mint a Csenge volt, mindent le, ha egy kis víz vagy valami odacseppen... Én is elkezdtem ezt, de anya már nem is emlékszik, mert olyan hamar elmúlt - nálunk ugye jobban pörög az élet, nekem is lépést kell tartanom a Csengével, és úgy meg ki ér rá ilyeneken fennakadni?!
Sok puszi: Csanádék.
Biztosan nagyon jó lehetett neked ez a nyár.:))
Gondolom kényeztetés volt bőven:))Ki is kell használni az ilyet.:))
Nagyon édes vagy ahogy tesóról beszélsz,én koránt sem lelkesedem ennyire.:PP
Pusza!
Szia!!!
De jó végre olvasni Rólatok!Nagyon szép lett az új blog!:)
Bizony gyorsan telik az idő,nemsokára megszületik az Öcsi!(vagy van már neve is?;))
Anya dódozójába én is szeretek bemenni, mindig kapok vkitől egy kis csokit:D
Sok puszi, Emiliék
Hűha. Jó nagy változások történtek nálatok. De a nagyszülőkkel olyan jó lenni tényleg. A könyvtár....egyszeűűűűűűen imádok ott lenni....szabad kicsit irigykedni? :-)))
Ahogy a tesódról beszélsz , annyira aranyos:-)
Pusz:Tommy
Megjegyzés küldése