"Farsang van az óvodában...

olyan mint egy maszkabálban,
Táncolnak a kicsik s nagyok,
Így ünneplik a farsangot."

És a telet is próbáltuk elűzni, de úgy tűnik egyenlőre nem sikerült. Havazik.
Pedig rajtunk nem múlt. Botond már hetekkel előtte farsangi lázban égett: énekelt, verset mondott, álarcot ragasztott és festett, jelmezt választott. A buli előtti napon a csoportszobájuk, sőt az egész óvoda farsangi, színes díszekbe öltözött. Jó volt belépni, érezni és átvenni a hangulatát. Majd elkészíteni a jelmezt. A szellem jelmezt. Botond ezt választotta és végig kitartott mellette, bár néha akart pókember vagy "betven" (Batman) is lenni, de megbeszéltük, hogy ezek azt sem tudja igazán, hogy mik is, csak a többiektől hallja.
És milyen jó volt vele szellemest játszani nagy sikolyok és kacajok közepette. Boldizsár pedig csöndben és tátott szájjal figyelte mi történik körülötte.
A mulatságra mi, szülők is hivatalosak voltunk. Előtte este kekszes-mazsolás-aszalt sárgabarackos süniket gyártottunk Botonddal ráhangolódásképp.

Mire az oviba értünk a gyerekek fele már felöltözve várta a kezdést, és Botond is alig várta, hogy szellemmé változzon. Azt hittem, hogy a sisak nem sokáig marad a fején, de a műsor alatt végig rajta volt, pedig igen melege volt alatta.
Ügyesen, fegyelmezetten, ütemre mozogva bevonult a sok kis maskarás a Kolompos Ekete-pekete-cukota-pé dalocskájára, szépen körbeálltak és megmutatták nekünk, a jelmez mellett mivel készültek oly lelkesen erre a napra. Volt aki az utolsó pillanatban futamodott meg, volt aki már előtte, de ez így van rendjén.
Lelkesen, büszkén, ugyanakkor meghatódva tapsoltuk meg őket. A sorban bemutatkozó farkast, tigrist, bohócot, sok-sok tündért, királylányt és három pókembert egyenként is. Boldizsár rénszarvasunk egyetlen hang és mozdulat nélkül figyelte őket a hordozóban üldögélve.
Aztán kezdődhetett a mulatság, "heje-huja vigalom". Bár sokan, köztük Botond is, a sütis-szörpis asztalkák köré tömörült, egy kis plussz energia magukhoz vételéért. A sünik is szép sorba fogyatkoztak, sikert arattak. Botond alig győzte hűteni magát, és nem utoljára.

Nagy futkározás, tánc és játék vette kezdetét. Volt székfoglalós, tűz-víz-repülős, a zene elhallgattával szoborrá merevedős. Csak egy kis pihenésképp. Mert nem volt megállás. Csak ilyenkor, és csak pillanatokra. No és egy kis katica-torta evésre, vagy lufi osztásra, de még ülve is kardoztak a fiúk a hosszúkás lufikkal.
Botond hatalmas lelkesedéssel és örömmel vett részt mindenben, mindenütt és mindenhol ott volt. Az óvónénik szerint mindig ilyen aktív. Élmény volt látni és érezni azt a kapcsot, ami az ovihoz és a társaihoz fűzi.
A szellem jelmez nagy sikert aratott, többen fel is próbálták az álarcot és jót játszottak közben.
Boldizsár is élvezte a mulatság minden pillanatát, még táncolt is, bár még nem a saját lábán. Pedig a délelőtti alvása így kimaradt. Az utolsók között távoztunk, megvártuk míg Boci megebédel, mert szeretett volna hazajönni velünk.
A sok élményt között tobzódva nehezen aludt el itthon szellemünk, de utána órákat szunyókált. De elárulom, nem Ő volt a legfáradtabb, és még csak nem is Boldizsár...