Ahogy jött, úgy ment

Nagyon gyorsan és sok leesett az idei első hóból, szombat reggelre több centis hóba burkolózott a táj. Olyan csodás, tiszta, csöndes, békés! Úgy szeretjük!
Hát még Botond, akinek a mindent jelenti. A telet, ezzel együtt a mókát és az ünnepet, a Mikulást és a Karácsonyt egyszerre. Amit már annyira vár. Így a szombat reggeli bevásárlásnál végig kiabálta a boltot: "Karácsony van!". Az ünnepi hangulatát emelte, hogy kapott Apától egy markolós traktort is.
De volt hógolyózás, hótaposás, rugdosás és mocizás is - este pedig csizmában korcsolyázás a jegessé vált úton -, sajnos a szánkózás vagy a hóemberépítés már nem fért bele, annyira gyorsan olvadt. Pedig fel volt mindennel szerelkezve: overáll, elefánt nyomas csizma - ez volt a legfontosabb szempont a vásárlásánál: Milyen a nyoma -, és kesztyű a lelkesedésről már nem is beszélve. A kesztyűt ma reggel oviba menet is fel kellett húznia, és büszkén mutogatta mindenkinek: "Nézd, ezt nézd!" (Most vettük elő először.)
Helyette feldíszítettük egy kicsit a lakást, aminek hatalmas a sikere. Boldizsár most már azt is tudja, hogy nemcsak macik lógnak a szobájukban a lámpáról, hanem angyalka van Mikulással az ajtójuk felett, a másik szobában pedig szalma angyalka és csillagok forgolódnak a csilláron. Azonnal elkezdi tekergetni a kis fejét ahogy elindulunk a gyerekszobából, és olyan boldog mikor rájuk talál, hogy alig bírom tartani.
Advent első gyertyáját viszont csak csöndben és ámulva nézte, no meg elkapni próbálta a lángot, egészen addig míg Botond el nem fújta.

Húúú! Nagyon közeleg a Mikulás és az Ünnep, pedig úgy tűnik nemrég volt Húsvét. El sem hiszem, hogy Boldi ma 8 hónapos...
Bár csak rá kell néznem.