Havonta

Köszönjük szépen a köszöntéseket, a szüli- és névnapiakat is. Elszaladt egy hónap közben, és szinte észre sem vettük. Pedig senki nem unatkozott, azért sem tudunk írni.

Kistesó sokat szopizik és sokat nő, már 5 kg felett van és 61 cm. Egyre többet foglalatoskodik az ágya felett körbe repkedő méhekkel, de azt is nagyon szereti, ha a csörgőt rázom neki. Vagy ha a közelében vagyok már az is elég, elkezdte mosolyokkal is a tudtunkra adni.
Én oviba járok, és még mindig "Annnnyira jó az oviban!" és még mindig "Mindent csináltam az oviban!", és ezt már reggelente is így gondolom. Alakulnak a barátságok, sőt barátnőm is van, Szonja. A fényképezkedésen Ő volt a legszebb királylány, Anyáék szerint én meg a legszebb huszár. Majd megmutatom!
És volt közben Anyák napja, és pont akkor volt itt a Mami Szegedről. Így együtt látogattuk meg és köszöntöttük a másik Mamim is.
Nálunk is járt sok-sok Tesó-látogató és engem köszöntő vendég, legjobban Ádámnak, Júliának és a kis Gabikának örültem.
Tegnapelőtt lagziban voltunk ahol Emilivel is találkoztam, jobban mondva futkároztam és az asztalok alatt másztam, nem volt megállás csak akkor, mikor a vőfélybácsi visszatett az asztalhoz a vacsora alatt, mert féltett, hogy a forró leves a nyakamba köt ki. Az elején még nem akartam táncolni Emilivel, pedig kaptam tőle egy klassz állatos kirakót is, amit végig szorongattam hazafelé, a végén pedig már valódi csókkal búcsúztunk egymástól. Jó móka volt, nagy huncutság!
Így Boldizsár már volt állatkertben és lagziban is, és még csak ma 7 hetes...

Mesélek picit részletesebben, próbálom röviden és tömören, egyébként sokára lenne vége.

A szülinapom úgy kezdődött és végződött, ahogy szerettem volna. A sok-sok meglepetést nagy örömmel fogadtam, kihasználtunk a nap minden percét. Reggel már pizsiben labdáztam a lufikkal, reggeli után irány az állatkert, ebéd után torta és gyertyafújás, alvás után foci Apával, majd Mami és Viktorék köszöntése, az ajándékomra már csak fürcsi után maradt idő.

Az állatkertet boldogan és elégedetten jártam végig, legjobban a traktor tetszett, mert még az is volt, és a kígyók. Az oroszlánok nem, mert azok harapósak.

Legtöbbször a kecskékhez szaladtam, és a színes halakkal teli tavacska feletti hídon is szuper volt szaladgálni. No és be kellett ülni a forgó összes járművébe is. Boldizsár végigaludta az egészet a kenguruban, jövőre már biztosan velem tart majd mindenhova. Alig várom! És azt is, hogy másszon, mert akkor tud velem traktorozni. Ezt mondom mindenkinek.

Még mindig a traktor a favorit, és focizás vagy a motorozás Brendonnal a délutáni alvás után. Ezért választott nekem Gabi igai focis cipőt, amit miután megkaptam Mamitól azonnal fel kellett próbálni, és utána már csak fürdéskor vettem le. Nagyot fociztam benne még aznap Apával, Márkkal és Brendonnal. Olykor beállt közénk Mami, Anya, Józsi és Gyula bácsi is.

Hmmmm! És mennyi tortát kaptam! Anya sütött nekem egy traktorosat, és mielőtt elfújtam volna a 3 gyertyát rajta, azt kívántam "Bárcsak itt lenne Gabi! és "Bárcsak itt lenne egy igazi traktor az ablak alatt!".


Hoztak Mamiék is egyet, vasárnap pedig Keresztapám is, egy igazi tavaszi rétet békával.
Így kívánhattam jó sokat, most épp egy kamiont szeretnék olyannyira, hogy a mostanság oly irtózatosnak vélt WC-re is ráülök, és még bele is kakilok. Ugye lesz kamionom?