Amióta hazahoztuk minden nap elkérem és vagy egyedül vagy közösen megnézzük és beszélgetünk az oviról.
26-an vagyunk, elég sokan hiányoznak a képről, de Szonja rajta van. Méghozzá mellettem. Így történt, hogy miután Anita óvónéni odaadta Anyának rögtön elkértem és puszilgatni kezdtem.
Anya megkérdezte nagy csodálkozva, hogy magamnak adtam-e puszit.
"Nem, a Szonjának! Nagyon tetszett ma az új ruhája! Csini volt! Alig ismertem meg!"
Barátom is van, nem is egy. És jönnek az ehhez kapcsolódó szófordulatok is: "legjobb barátom", "szavamat adom", "megegyeztünk".
Bemutatom az alkotásaim is. Szinte minden nap hozunk haza egy rajzot, de az óvónénik segítségével született meg a húsvéti nyuszi és tojáskatica, amit anno rögtön vittem a kórházba Anyának és Kistesónak. Az egérke is aranyos lett, a papírhajónak is örültem, a leveles katica pedig a névnapi ajándékom.
Megünnepeltük az oviban is, Anya gumicukis muffinjával. Tegnap pedig én köszöntettem Anita óvónénit egy csokor virággal, amit egy pillanatra sem engedtem ki a kezemből, és az Ő szavai szerint úgy vittem, mint egy "győzelmi lobogót". Azt hiszem ez is sokat elárul.
Ezek pedig Vali (Levente, Csanád és Csenge Anyukája) csodás alkotásai és a szülinapomra kaptam. Az óvodai jelem, a házikó és az ovis táskám, amit boldogan és nagy hévvel lóbálok hazafelé benne az uzsimmal és valamelyik járgányommal.
Huszár is voltam az oviban és "nagy kardom is volt" . Ezt a fényképezés után még napokig újságoltam, és a képeken is látszik mekkora élmény volt.
Anyák-napjára leptük meg a Mamikat ezekkel a képekkel, ahol szintén türelmesen és okosan végig követtem a fényképész néni utasításait, ezt elújságolták az óvónénik is Anyának.
Még az is lehet, hogy fotómodell leszek!
Volt évzárónk is, ami nagyon jól sikerült. Ügyes kis csapat vagyunk. A 20 perces műsort okosan és fegyelmezetten mutattuk be. Mindenki részt vett benne, csak egy-két kis társam szaladt ki egy kis bátorításért az Anyukájához. Az tetszett Anyának a legjobban, hogy játékkal, ugyanakkor nagyon tudatosan adtuk elő, amit tanultunk. Figyeltük és követtük egymást. Én is végig koncentrálva mutogattam, játszottam el a dalocskákat, még koszorú is voltam a kör közepén, de énekelni sokszor elfelejtettem. Nem lehet mindenre figyelni egyszerre! Pedig az összeset fújom itthon. Még másnap is megdicsért Edina óvónéni, hogy milyen ügyes voltam.
Együtt voltunk az oviban gyereknap alkalmából is, így Boldizsár is már most szokja az ovit. Jó dolga volt, néha 5-en 6-an tologatták a babakocsiban. Anya megtanulta hogyan kell babakocsi tologatás közben két kishölggyel egyszerre focizni, Apa pedig a vizes homokkupac tetején épített a fiúkupac közepén mindenki nagy megelégedésére. Csak miután a gyereknapra kapott labdámmal nagyot fociztunk vele és a többiekkel.
Hát ezek miatt is annyira jó óvodába járni!
8 megjegyzés:
Először is:nagyon szép lett az új háttér!:)
A fényképek gyönyörűek, el is hiszem, hogy szeretsz oviba járni!:) nagyon csini a huszár jelmez, írtó vagány!!! És ezek a pózok...;)Ügyes modell voltál;)
Tetszenek a szófordulatok is:)
Sok puszi, holnap találkozunk!
Emili
Látszik,hogy nagyon ügyes voltál a fényképezésné,mert nagyon szuperül sikerültek!:)))
Nagyon jó ilyet olasni,hogy szeretsz oviba járni.:)Remélem Bius is ennyire fogja szeretni.:)
Pusza!
Díj vár rátok nálunk:)
Pusza!
Sziasztok,Mi is küldjünk egy díjat :)
Puszilunk
Hja, kérem,ilyen oviba tényleg jó is lehet járni! Nálatok biztos nyugisan telnek anya napjai és nem zsörtölődik az ovi miatt...
És ennyi fotó! Remekül sikerültek, nagyon fess kicsi huszár vagy komám!
És milyen szép anyák napi képek! Vagány és édes, mosolygós szemekkel fűszerezve:)
Jó kis ovitok van! Jól látom, hogy csupa kiscsoportossal vagy körülvéve? Ugye a tiéd nem vegyes csoport?
Anya már sokat tűnődött rajta, hogy vajon ő keresi-e a csomót a kákán is, de azért szerinte az mégsem járja, hogy ha a Csanu nem akart maradni, akkor a kis Csenge (és anya) próbálta mindenféle furfanggal rávenni, kedvet hozni neki az ovihoz - míg az óvónő a füle botját sem mozgatta. Akkor sem, ha hasztalan volt a biztatás, és végül hazajöttek (mert a Levente már nagyon éhes volt), no, szóval még akkor sem jelentkeztek valami bátorítással, marasztalással...
Pedig az oviban már jól érezte magát a Csanu, a Csenge is mesélte. Verset, dalt, rajzokat is hozott haza, és az óvó néni megdicsérte, mert másnap vissza tudta mondani a verset, amit csak előző nap hallott tőle... csak kellett volna valami, ami beviszi az ajtón. Igaz, csak a két utolsó nap jöttünk haza, de a megelőző időszak is végig csak anyán és a Csengén múlott...
A mama (a mama, aki a beteg lábával is maga mellett tudja marasztani őket, akkor is, amikor elsőre nem fűlik hozzá a foguk) kérdezte is - mit tanulnak ezek ott az óvónő képzőben?! Hááát...
Úgy örülök, hogy tetszik az ajándékunk:)
Sok puszi, és élvezd a nyári szünidőt!
Levente, Csanád, Csenge, Vali.
U.i.: bocsánat, hogy csak ily késve írunk, már aznap olvastuk, de csak most értünk ide...
Nagyon jó képeket csináltak rólad. Milyen ügyesen pózoltál. Igazi tehetség vagy.
Szuper programok voltak és anya meg apa tudott egy kicsit gyakorolni arra gyereknapkor , hogy mi lenne, ha mondjuk még egy pár tesód születne.:-)
Pusz: Tommy
Na merre vagytok??? Kérünk szépen írni :) Puszilunk!
Igencsak régóta nem jelentkeztek megint. Hiányzik ám a mi kis huszárunk :-)
Tommy
Megjegyzés küldése