A "KÉT NAGY ZSIVÁNY"-avagy születésem igaz története

Nénik és Bácsik!
Engedjétek meg, hogy ezúton osszam meg veletek születésem csodálatos történetét!
"Sümegi Boldizsár Máté" :)

Az egész napunk úgy indult mint mostanság minden hétfő. Szüleim elvitték Botondot oviba, a kissé nehezen/mondhatnám sírva/ vált el tőlük. Ezután kis kitérővel/mamit felvettük, ő a nyugdíjintézet kirendeltségébe ment/ a Gyöngyösi Bugát Pál kórházba indultunk, ahol szépen mozogtam az NST-n, és Anya jól elbeszélgetett a gépet kezelő hölggyel, aki felhívta figyelmét, hogy bárki lesz a doktor bácsi mondja meg neki, hogy ha lehet pénteken is kellene egy vizsgálat a Húsvéti ünnepek miatt. Anya ezt Papp doktor Úrral közölte is, aki úgy döntött, hogy akkor inkább csütörtökön felvesz az osztályra bennünket. Apa amíg a doktor úrra vártunk a napokat sorolta, és várta a reakciót, melyikre rúgok egyet kettőt :).Eközben Anya már érzett kellemetlen szúró fájdalmat,de túl sok jelentőséget nem tulajdonított neki.

Innentől Anya egész úton hazafelé azon sápítozott, hogy még ma vagy holnap meg kellene szülni, mert Ő a húsvétot nem akarja kórházban tölteni /biztos mert nagyon várja a locsolókat/.

Ezután elmentünk Botiért az oviba, majd Apa dógóba, /Botond csak sírva engedte el, és többször felhívta a figyelmét, hogy vigyázzon az úton/ a többiek az ágyba.
Apa épp a nyomtatótól jött vissza, amikor 15:44-kor csörgött a telefonja, és Anya közölte, hogy elfolyt a magzatvíz. Innentől felgyorsultak az események, Apa telefonált maminak, hogy jöjjön Botondra vigyázni, de mami mint Viktortól megtudta a szőlőben volt...Tehát irány a szőlő majd onnan haza, ahol Anya és én már készen álltunk.
Apának és Opelnek köszönhetően 1/2 5-re már Gyöngyösön voltunk, ahol közölték, hogy Apa ki, Anya és Én maradunk, és szépen nyugodtan felvesszük az adatokat.
Miután Anyával végeztünk, Apával újfent közölték, hogy a vajúdóba nem mehet be, tehát kinn szobrozott a folyosón sétálgatott, ugyanolyan ólomlábakon járt mint a másodpercek. Apa néha rápillantott régi szerelmére is, hiszen a lemenő nap különleges fénye a Mátra nyúlványain gyönyörűen mutatott a társalgó panoráma üvegén, de 5 másodpercnél tovább nem tudott rá nézni, mert bizony ekkorra már a szülőszobák ajtaja felé fordult.
A doktor bácsival http://www.bugatpal.hu/Orvos.aspx?Azonosito=142 Apa csak 7 órakor tudott beszélni, aki egy poénnal indított Apa azon kérdésére, hogy mit tud Anyáról, miszerint, azt, hogy a maga felesége...de ezen kívül azért azt is elmondta, hogy jól vagyunk, és még egy órát vár, mert a fájások, és a méhösszehúzódások a tüdőm fejlődésének jót tesznek, és közben hátha én is tovább nyomom a fejem a szülőcsatornában.
8-kor Apa bejutott Anyához/persze 7kor rögtön hívta a két mamit, hogy tudjanak rólunk/, aki Botonddal kapcsolatban elmondta, hogy mit kellene tenni, és elmondta, hogy kapott beöntést. Pont ekkor jött a Doktor bácsi, aki rövid vizsgálat után közölte az akkor már az előtérben sétálgató Apával, hogy most már nincs mire várni.
Ekkor Apát váratlanul beengedték, és kezébe nyomtak egy műtős ruhát, hogy öltözzön be/igaz rögtön két felsőt, így aztán alsó nem jutott neki, csak másodszorra. Azért bejutott hozzánk, miközben minket már a műtét előtti előkészítésnek vetettek alá. Jött az aneszteziológus doktor bácsi egy doktor nénivel, és már toltak is be bennünket a műtőbe. Ezek után Apa előtt bezáródtak az ajtók, de az ügyeletes nővérke /akinek ezúton is megköszöni/ gyorsan elmondta, hogy először Engem hoznak ki, és gyorsan megnézhet, mert sietni kell még velem a gyermekorvos elé, de ezek után Velem tölthet néhány percet.
Így is lett.
20:50 perckor, egy Tarzant megszégyenítő ordítással születtem erre a világra, és még legalább 5 percig tartott mikorra elviharzottam az újszülöttes ápolónéni kezében Apa mellett.
Anyát még nem hozták, de Apának szóltak, hogy megnézhet pár perc múlva. Miután odajött hozzám egy kicsit úgy tettem mint aki megnyugszik, ásítottam is neki egy nagyot, majd nyújtottam a kezem, hogy pacsit adjon az öreg csóka :) , Apa mindeközben nem győzött betelni "NAGYSÁGOMMAL". Ezután meg is mutattam neki két földet rázó rúgásommal, hogy mekkora is vagyok, ami azért közben kiderült, hogy súlyom 4050 gramm, míg magasságom 58 centiméter.
Néhány perc kettesben töltött - remélem mindkettőnk számára ;) felejthetetlen - perc után szóltak, hogy Anyát tolják ki a műtőből, erre Apa elviharzott Anya irányába Engem egyedül hagyva, azonban az újszülött osztály nővéreinek gondoskodó kezeiben mégis biztonságban érezhettem magam.

Apa ezután Anyához ment, és megmutatta a Rólam készült fényképeket, amit most veletek is megosztok. Ennyit kutyafuttában a két nagy zsiványról, akik összebeszéltek, hogy itthon töltsék a húsvétot, és Én még a méretemmel is kiérdemeltem Apa szerint ezt a jelzőt.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek aki szorított értünk, hiszen nagyon fontos volt, hogy Anyával érezzük azt a szeretetet, ami minket körülölelt.