Belül a 10 napon

És csak Pocimanó tudja, hogy mennyi van még vissza... Csak sejteti egyenlőre, főleg éjszakánként. De még egyszer sem kellett elindulni.

Oly sok minden történt az utóbbi hetekben! A nagy készülődés, vasalás, mosás, rendezkedés, pakolás, takarítás közepette nagyon kedves, és várt vendégeink voltak.
A hosszú hétvégére eljött hozzánk Tata Szegedről, finom kóstolókat hozott és Anna Petiből az Óvodás leszek c. részt. Vajon miért is?
Az ünnep hétfőjére pedig Sáráékat vártuk, akit végre sikerült felköszönteni a 6. születésnapján. Anya készítette a tortát, ami nagy sikert aratott, finom joghurtos fekete erdős volt. Ebéd előtt még egy kis játszira is futotta, még a szél sem tudott hazarepíteni bennünket. A csőcsúszda volt a sláger, de Sára segítségével majdnem felültem a nagyok hintájára is, pont mint Júlia. Neki legjobban a hintalovam tetszett.
Ádámmal nagyot huncutkodtunk, pakoltunk, horgásztunk, olvastunk és néztünk egy kis mesét is.
Igazi boldogság volt!

Ennyi vendég és mindenkit annyira szeretek! Olyannyira, hogy megsírattam Tatát, miután elvitte a vonat. Aztán napokig vártam Gabira is, Mamira is a kis kakasommal együtt.

A múlt héten nagy esemény történt, talán az eddigi legnagyobb. Óvodás lettem.
Első nap ott volt végig velem Anya, de csak addig és annyira kellett, amíg valami érdekes dolgot elújságoltam neki, vagy épp engedélyt kértem tőle, de mondta, hogy az már Óvónénitől kell. Játszottam, felfedeztem, pakoltam és virágos rétet festettem és ragasztottam. A csajok pedig finomat főztek nekem, miután megmutatta nekik Anya, hogy az Ő pocakja már mekkorára nőtt a sok finomságtól.
Az udvaron pedig nagyot futottam a labda után, átmentem sokszor a láncos hídon és másztam a traktor kerekeken. Másnap már csak fél órát maradt Anya, simán elengedtem, hogy elhozza a reggel otthon hagyott kutyusom. De előtte még játszott velünk sorompósat az asztalon, egyre többen csatlakoztak hozzánk az autóikkal.
Harmadnap már csak bekísért, megint nagyot játszottam. Főleg Bendivel, akit már régóta ismerek a játszótérről.


Hétfőn együtt vittek Apával, akinek megmutattam milyen is az én ovim. A halacskákat, a nyuszikat, a veteményeket, a traktor kerekeket az udvaron, az öltözőben a helyem és a jelem a házikót, a mosdókat és a Katica csoportszobánkat. Már ott reggeliztem és ebédeltem, és jöttek is utána értem.
Kedden elkeseredtem valamiért, de lehet, hogy már a betegség bújkált bennem, mert csak az udvaron vigasztalódtam meg igazán. Éjszaka lett egy kis hőemelkedésem, és többször felébredtem, mert köhögtem. Semmi komoly azt mondta a doktornéni, így két nap gyógyulgatás után ma nem akartam menni. Volt nagy sírás is, de Anya miután nagyon nehéz szívvel otthagyott, felhívta bő fél óra után Anita óvónénit, aki elújságolta neki, hogy jóízűen reggeliztem, és most rajzolok. Húúúúúú....

Kistesó nagyot mocorgott tegnap este Anya pocakjában, de utána nagyot durmoltak. Bár egyre jobban feszülnek a lenti izmok és csontok, éjszakánként pedig jósló fájások is vannak, tegnap az mondta a Védőnéni, hogy a placenta alapján még maradhat egy ideig. Még mindig csak első fokon érett, és egyéb jel sincs még.
Megvolt már 4. NST, a 38. heti labor és UH. A vérkép olyan jó, mint még soha. A vas is újra szinten van.
Kistesó pedig még mindig nagyobb 4 nappal a koránál, 3300-3400 grammra becsültél múlt hét hétfőn. Azóta pedig csak nő, már nagyon érződik a súlya. A pocis képeken is látszik, bár egyik sem a héten készült. Úgyhogy...


A fejecskéje körfogata is majdnem akkora volt az UH szerint, mint az enyém, mikor megszülettem. Csak 1,1 cm-rel mérték kevesebbnek.
Ez már végképp a célegyenes, és Anya és Apa is tele van várakozással, és ha nem is ugrásra, de szülésre készek.
Legyen bárhogy is, csak egy a lényeg: mindenkivel minden rendben legyen.
És gyorsan együtt legyen a család!