Ha elmúlik Karácsony...

Mintha még mindig oly közel maradt volna. Lehet hogy azért, mert még múlt hét szerdán is ajándékozni voltunk Sáránál, Ádámnál és Júliánál. Végre!
De ne szaladjunk ennyire előre!
Tegnap pedig a pap bácsinál ünnepeltünk János névnapot sok-sok labdával: biliárdoztam, csocsóztam, pingpongoztam, rexeztem olykor székről, olykor az adott játékasztal közepéről. Csak egyszer ezt is abba kellett hagyni nagy szomorúságomra, pedig azonnal kerestem mikor értünk azokat a bizonyos labdákat.

Jó volt várni a Karácsonyt a csodát, készülődni, díszíteni, sütögetni, verset mesét, zenét hallgatni. Megtanultam, hogy Betlehembe született a Kisjézus, és hogy Máriának és Józsefnek hívták a szüleit, hogy meglátogatták az istállóban a királyok és a kedvenc pásztoraim.
Csak egy nagyot kellett aludnom és elhozta az angyalka nekünk is a fát, vártam és hallgatóztam, és alá a Jézuska az ajándékokat. Nekem a fa volt maga az ajándék, az alatta lévőket egy ideig észre sem vettem. Külön megcsodáltam a díszeket, egy gömböt le is vettem, azt hittem van benne csemege, sőt az összes dísz meglepetést rejt.

Aztán mégis én voltam aki kiosztotta az ajándékokat, és a nagy izgalomba alig tudtam mivel játsszak, mire vagy kire figyeljek.
Így későn értünk át Mamiékhoz, akik már nagyon vártak, mert Viktorék másnap már indultak is Bettiékhez.
Énekeltünk, ajándékokat osztottunk,
vacsoráztunk.

Annyi élményben volt részem, hogy majdnem elmehettem volna az éjféli misére oly későn aludtam el. Így másnap igen álmos voltam a templomban, nem is vártam ki a végét, mert hangosabban beszéltem a plébánosnál.
Délután oly régen látott Kereszttesóm és Keresztapám jött vendégségbe hozzánk, akiknek minden új és régi tudományom szerettem volna azonnal megmutatni az ágyon ugrálástól kezdve különböző tornamutatványokig. Kis idő után Szabika is velem tartott, felfedeztük a szobámban lévő játékokat, sőt még az ágyamba is bebújtunk együtt a móka kedvéért.
Karácsony másnapján a ragyogó napsütéses, és később kiderült igencsak szeles időben egy kis kirándulásra vállalkoztunk, azért is, hogy kicsit lemozogjuk a sok ünnepi finomságot. Hollókő utcáin bolyongtunk egyet, megcsodálva a faragott Betlehemet, a nyugalmat, békét árasztó ófalu mesebeli házikóit, és a napsütötte hegycsúcsokat.
No és persze az egyik utcában álldogáló igazi traktort, ami nem John Deer volt, mert piros színű volt. Egy kis kutyus szegődött mellénk nagy örömömre, szerettem volna ha velünk is marad, jó volt vele huncutkodni, nagyokat futkosni.

Jártunk még Tóth Bettikééknél, tovább duzzadt a mezőgazdasági gépparkom: a kombájn és a szegedi Mikulás hozta John Deer traktor mellé kaptam egy újabbat 5 utánfutóval.
Az ajándékok kibontása, kipróbálása után nagyokat huncutkodtunk, mókáztunk.

Az új év első napja utazással telt, Szegedre mentünk Mamiékhoz ahol szintén várt a Karácsonyfa alatta meglepetésekkel. Oly sok helyre és oly sok ajándék érkezett a fa alá, hogy felsorolni is nehéz lenne.
A legfontosabb egy benzinszállító kamion volt, ami szörcsög, ha tankolok vele. Ekkora járműparkhoz már sok benzin kell! Jót játszottunk Gabival, párszor megtankoltuk a kombájnomat.
Itt is voltunk vendégségben Gyöngyiéknél, ahol alig vártam, hogy a srácok már jól ismert, régi játékaival játszhassak újra természetesen Dávidot és Dénest is bevonva amennyire lehetett.

Pár napot maradtunk, mert Anya Szegedre jár (még) védőbe és orvoshoz Kistesóval, akit végre Apa is megcsodálhatott az ultrahang segítségével. Már egy képre rá sem fér olyan nagyot nőtt! Így Anya pocija is, már épp ideje lesz bővebben mesélni róla, neki is teret engedni itt is.
Most csak annyi, hogy lehet a karácsonyi meglepetéskönyv Anna és Peti Kistestvér érkezik címűnek köszönhető, hogy egyre többet beszélek (is) róla. A történet mesélése közben ahogy odabújtam Anyához rúgott meg először és úgy igazán, kétszer is a fejemen.
Egyre jobban realizálódik bennem, például így adva hangot ennek: Kistesó is mindjárt beugrik a vízbe.( Fürcsi közben)
Kistesó most nem akar autózni. (útközben)
És most akkora mint egy alma? (pocaknézegetés közben)
És annak ellenére, hogy Anyáék nem mondták konkrétan, mégis tudom, hogy a rácsos ágyam kistesóé lesz, én pedig már a klassz nagyfijjús heverőmön alszom, amire Anya a napokban varr szép ágyterítőt, a hozzá tartozó falvédő már fent van. Utána pedig Kistesóé következik...
Így hát már mégsem az ünnep, hanem egy másik készülődés jegyében (is) telnek napjaink...