Az előzményekhez: nagyot aludtam, olyan 3/4 5-ig, bár csak kettőkor sikerült elaludnom, de mégis. Kicsit morcosan, álmosan ébredtem, nehéz volt teljesen magamhoz térni, pláne, hogy már sötét volt odakint.
Mielőtt játékba kezdtem volna, közöltem "Kérek gofrit!". Apával mindig leülök uzsonnázni, általában többszöri kérésre. De nem így ma!
"Készítsünk talán gofrit!" - és már a konyhában is voltam. "Nincs vesztegetni valónk" - kiabáltam futás közben.
Többször elhangzottak ezek és az ehhez hasonló mondatok. Anya gyorsan, sietve, lóhalálában elkezdett gofrit készíteni, annak ellenére, hogy volt még ebédről túró gombóc, és tegnap estéről máglyarakás is (így Apának sem volt panasz szava, főleg miután végigette a sort), ez utóbbit csak egy kanál erejéig kóstoltam meg.
A 10 perces elkészülési időt a székemben, türelmetlenül, olykor kiabálva, olykor a sírás határát súrolva ültem végig.
"Kész van már? Mikor lesz kész? Kicsit és nagyot is kérek! Mind a Tiém!" - ennyire emlékszik Anya hirtelen, hisz minden figyelmét a gyors gofri kötötte le, nehogy elmúljon az ihletem, mert már tegnap is emlegettem, hogy kérnék, de ennyiben is maradt.
Egy egészet kaptam, és csak azért engedtem Anyának eltörni, hogy gyorsabban hűljön. Fújtam, fogdostam, nézegettem és nem sokat vártam már ettem is. Csak úgy magában az első falatokat. Aztán szórtam rá egy kis porcukit, majd a vége felé már egy kis nutellásat is kóstoltam. Végül olyan másfelet fogyasztottam el: "Nagyon finom!" felkiáltások közepette.
Pedig jót ettem délben is a frankfurti levesből és a túrógombócból, majd egy fél almával zártam a sort.
Soha nem volt még ilyen, hogy valami ennivalót igazán és komolyan kérjek, és alig várjam míg elkészül és utána még jóízűt is falatozok belőle.
De miért nem a répafőzelékkel vagyok így??!
4 megjegyzés:
Öregem, hát azért, mert a répafőzelék NEM JÓ!!!!
Igazi beszélő képek! Édes vagy a zsákmánnyal!
Anyának meg üzenem, mint egykori pocsék evő, akinek állandóan palacsinta vagy tejbegríz kellett, de a palacsinta mindig fel volt ám vágva kicsi csigákra (azóta sem ettem olyan jót!), és anyu szúrta fel a villára (mintha most nyújtaná felém, úgy emlékszem). Ezen felül ettem még hurkát - disznóvágáskor, hisz akkoriban később már nem volt.
Vélhetően azért ettem mást is (nem valami széles repertoárom volt!), hisz itt vagyok, egészségesen, a harmadik babámat várom - két ugyanilyen rossz evő nagytesóval.
Ja, és ezek ugye a kedvenceim voltak - minimális mennyiséget fogyasztottam belőlük egyszerre...
Emlékszem - mert ezt a jó szokásomat még oviban és kisiskolás koromban is bőven megtartottam - mennyire el voltak hűlve a társaim, mikor ezeket taglaltuk, hisz rajtam kívül nem volt szinte senki, akinek ne kellett volna mindig mindent megennie, amit a tányérjára tesznek.
Valamikor felső tagozat végén kezdett el kitűnni, milyen jó is volt nekem. Mert akkoriban, okosodván, olvasgatván már egészen sok dolgot megettem, ami egészséges, sőt. A többiek viszont, mivel már nem voltak állandó kontroll alatt egyre kevesebbet...
És így is maradt, ma mindent megeszek (persze normális kereteken belül - sokat kellene koplalnom a mozgó csótányhoz...), az egykori mindent megevőkből pedig válogatott finnyás csapat lett.
Mindent megeszek, talán kicsit azért is,mert emlékszem, látom magam előtt, még az illatok is előtűnnek, hogy a szüleim milyen jó étvággyal ettek meg mindent.
Ennyit arról, hogy jó példával kell előljárni, és a gyerek majd követi. Követi hát, csak nem biztos, hogy azonnal:)
Sok-sok puszi az édesszájú pofikádra: Csanádék.
U.i.: nálunk spagetti imádat tombol egy ideje...(reggel már azzal indítunk, azt valahogy leszerelem, aztán pontban 12-kor a kislegény kiront a konyhába (úgy tudja időzíteni a harangozást!) bevágódik az etetőszékbe, és közli, hogy - Anya, én padettit téjet! - szerencsére apa mostanában velünk eszik, és előbb-utóbb megkíván az övéből valamit, de hálás szívvel gondolk azokra a napokra, amikor spagettit tervezek a menübe - egyre több ilyen nap van:)), és mivel ahhoz húst is kell elővarázsolni a mélyhűtőből, irigylem anyát, hogy csak ilyen egyszerűeket kívánsz:)
Nem beszélve arról, hogy én már utálom a spagettit, apa kedvence, lassan a szagát sem bírom...
Hát amiért nálunk a Palacsinta a sláger.:)))
Pusza!!
Nos Barátom, én sem vagyok rossz evő, de amit felsorolt édesanyád, hogy mi mindent ettél előtte, s még a gofrit is alig bírtad kivárni ....le a kalappal:-)
De nagyon fini lehetett, láttam a képen és....csorog is a nyálam.
Anyaaaaaaaaaa én is kérek....
Puszi:Tommy
Tiém!!! Hát ez nálunk is ugyanezzel a szóval zajlik!!! Tiem,Tiém,néha enyém :)))) Boldog Mikulásozást Nektek!!!
Megjegyzés küldése